Mi is az a Biomassza?

biomassza ökológiai (környezettudományi) fogalom, jelentése: biológiai úton létrejövő szervesanyag-tömeg. A fotoszintézis során a producensek (zöld növények) a Nap sugárzó energiáját szerves vegyületek formájában halmozzák fel, amelyet elsődleges produkciónak nevezünk. A heterotróf, fogyasztó és lebontó szervezetek szervesanyag-termelő folyamatait nevezzük másodlagos produkciónak. Adott ökoszisztémában egy adott időpontban meghatározott mennyiségű szervezet van jelen, amelynek mennyiségét biomasszának nevezzük. Ez a fitomassza (növények tömegének), zoomassza (állatok tömegének) és az egyéb élőlények tömegének az összege.

A biomassza élettelen, de nem kevésbé jelentős összetevője a nekromassza, mint például az elhalt fatest. A nekromassza azonban nem azonos az elhalt szerves anyaggal. Az elhalt szerves anyag az elhalt növényi és állati szervezeteket, a lehullott leveleket, a humuszt stb. foglalja magában. Az elhalt szerves anyag a biomasszának – az élőközösség típusától függően – töredéke vagy többszöröse is lehet. Az elhalt szerves anyag sorsa hogy vagy lebomlik vagy elég (pl. erdőtüzekben) és így lezárul a bioszféra anyag- és energia-körforgalma. Egy további lehetséges útvonal, hogy felhalmozódva mélyebb földrétegekbe kerül, eltemetődik. Így évszázadok alatt kőolaj- vagy szénmezők alakulhatnak ki belőle.

A biomassza fontos jellemzője a produkció, mely az időegység alatt keletkező szervesanyag-tömeget jelenti területegységre vonatkoztatva. A szárazföldön pl. az elsődleges produkció révén évente és hektáronként átlagosan mint egy 3,4 tonna szerves anyag keletkezik (vagyis a produkció 3,4 g/m² évente), és ez azt jelenti, hogy négyzetméterenként 6250 kJ energia kötődik meg.

Mind az elsődleges, mind a másodlagos produkció az ökoszisztéma típusától függően természetesen nagyon eltérő intenzitású. A keletkező biomasszában kb. 45-50% carbon (azaz szén) van, ami miatt az energiaválságot követően a biomassza energetikai célú hasznosítása nagy lendületet vett. Fontos azonban tudni, hogy a biomassza elsősorban élelem, másodsorban takarmány, harmadsorban ipari alapanyag, negyedsorban tápanyag a termőhelynek és csak ezután energiaforrás. Magyarországon az energetikai célra felhasználható biomassza mennyisége az összes primer produkció 6%-a.

A biomassza energetikai hasznosítása

A biomassza energetikai hasznosítását az energiahordozóként kialakított biomassza halmazállapota szerint szokták csoportosítani, így szilárd, cseppfolyós és gázhalmazállapotú biomasszáról beszélünk. A szilárd halmazállapotú biomasszát általában közvetlenül eltüzelik, a folyékony halmazállapotút belső égésű motorok üzemanyagaként használják.

Tüzelés

A tüzelhető biomasszák jellemzően viszonylag alacsony nedvességtartalmúak, és ennek megfelelően magas fűtőértékűek. A tüzelhető biomasszákkal szemben fontos követelmény, hogy az éghetetlen hamutartalmuk olyan vegyi összetevőkből álljon, amelyek nem roncsolják szét a kazánberendezést, illetve nem olvadnak rá a fűtőfelületekre, valamint nem okoznak jelentős levegőszennyezést. A legjellemzőbb tüzelt biomassza-fajták: tűzifa, fa apríték erdei lágy vagy keménylombos erdőkből előállítva, fűrészüzemi hulladékokból, illetve lágyfa-energiaültetvényekből (például nyárfa) előállítva, fűrészpor (fűrészipari melléktermék), szalma, energiafű, napraforgó héj, illetve ezekből előállított pellet.

A  biomassza tüzelő berendezések egyetlen feltételt állítanak szembe a biomassza tüzelőanyagokkal, nedvesség tartalmuk nem haladhatja meg a 25%-ot tűzifa és fa aprítéknál, pelletnél pedig a 10%-ot.

(Szöveg tartalom Wikipédia)